Lélek világa

Tiéd a csend és a nyugalom, miénk a könny és az örök fájdalom.
        
Nagyon akartam élni még,
Érezni szívetek melegét.
Nem adta a sors nekem,
Elvámolta az életem.
Búcsú nélkül kellett elmennem,
Őrizzetek szívetekben.

Öreg fának kidőlt törzse,
Két szép hajtás nőtt belőle.
Új hajtások sok virága,
Emlékeztet a vén fára.

Hiába ültetünk sírodra virágot,
eltemettünk ide egy egész világot.
        
Ifju virág volt, mit se tudott a lét viharáról,
S máris törve pihen, s törve sir érte szivünk.

Több szánakozóra talált,
mint irigyre e sír lakója:
szenvedett százszor is halált,
míg ledőlt végső nyugovóra.

Boldog, aki elhagyja a világot, boldogtalan, akit elhagy a világ.
Tiéd a csend és a nyugalom, miénk a könny és az örök fájdalom.
       
Nagyon akartam élni még,
Érezni szívetek melegét.
Nem adta a sors nekem,
Elvámolta az életem.
Búcsú nélkül kellett elmennem,
Őrizzetek szívetekben.

Öreg fának kidőlt törzse,
Két szép hajtás nőtt belőle.
Új hajtások sok virága,
Emlékeztet a vén fára.

Hiába ültetünk sírodra virágot,
eltemettünk ide egy egész világot.
       
Ifju virág volt, mit se tudott a lét viharáról,
S máris törve pihen, s törve sir érte szivünk.

Több szánakozóra talált,
mint irigyre e sír lakója:
szenvedett százszor is halált,
míg ledőlt végső nyugovóra.

Boldog, aki elhagyja a világot, boldogtalan, akit elhagy a világ.

 

vissza a címoldalra







lelekvilaga.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!